Őszinte leszek, amikor meghallottam, hogy a Disney élőszereplős verziót készít a gyerekkori kedvenc Aladdinból, nem igazán tetszett az ötlet, úgy éreztem, erről is le akarják csak húzni a bőrt. Aztán megnéztem a trailert, és… Nem is tűnt olyan rossznak.
És valóban nem volt rossz.
Tetszett a keretes szerkezet, hiszen az Aladdin valójában Az Ezeregyéjszaka meséiből ismeretes számunkra, és mint tudjuk, ott is mesél a szultánnak a felesége.
Az is nagyon pozitív volt számomra, hogy igyekeztek minél többet megtartani az eredeti meséből, ettől csak a vége felé tértek el, amikor már következett az összecsapás a lámpát megszerző Jafarral. Nem tudom, egész pontosan miért döntöttek így, és bár maradéktalanul csak akkor lettem volna elégedett, ha tényleg azt látom újra, mint ami a mesében van, de végső soron nem volt rossz ez a megoldás sem.
Az Aladdint játszó srác, Mena Massoud szimpatikus volt, szerintem ügyes volt. Az énekes részekből egy kicsit mintha hiányzott volna a lélek néha, de ugyanez volt az érzésem a dzsinnél is, akit Will Smith játszott. Nem volt rossz egyáltalán a produkció, de mintha hiányzott volt az igazi átélés, ami egyébként Jasmine-nél (Naomi Scott) megvolt.
Tudom, van, akinek nem tetszett Will Smith Dzsinnként, de szerintem jól hozta azt a vicces karaktert, akit kellett. Úgy gondolom, felesleges összehasonlítani Robin Williamsszel. (Nekünk, akik gyerekként szinkronnal nézték, ez egyébként nem is egy akkora trauma, szerintem, mert nem igazán kapcsolódott össze Williams neve Dzsinn karakterével.)
Sokszor éreztem azt, hogy a határán járnak a változtatásoknak és a modernizálásoknak (pl. a táncoknál) annak, hogy már sok legyen, de végül mindig megoldották, és még épp határon belül maradtak.
Érdekes változtatás volt Dzsinn szerelmi szála, de szerintem nem volt rossz adalék, nem vette el a fókuszt az eredeti történettől, szépen belesimult a történetbe azáltal, hogy egy kicsit más történt a dzsinn felszabadításakor, mint a rajzfilmben.
Ami még nagyobb változtatás volt, az Jasmine karaktere. És bár nem vagyok híve annak, hogy feleslegesen erőltessük a modernizációt, itt olyan szépen bővítették a történetet, annyira következett a rajzfilmbeli karakteréből, hogy nem tudtam haragudni rájuk, amiért Jasmine-nél előhozták az erős nő (mostanra) toposzát. Nem éreztem a történet megerőszakolásának azt, hogy Jasmine valóban felvette a harcot Jafarral, és igenis kiharcolta magának az őt megillető helyet. Egyébként ez még Aladdin karakterével is szépen összecsengett, hiszen ő valószínűleg sosem vágyott arra, hogy szultán legyen.
Az viszont már egy kicsit sok volt nekem, amikor Jasmine előadott egy sok-sok percig tartó éneket, úgy éreztem magam, mintha egy videoklipet néznék. Egyébként szép volt a dal, jó volt az ének, de akkor is soknak éreztem már.
Bár a zenei résszel nem voltam maradéktalanul elégedett, vizuálisan nagyon tetszett a film, és a zenés részeknél is jó volt az összhatás. Nagyszerű munkát végeztek a jelmezekkel, a helyszínekkel, tényleg, le a kalappal.
Voltak olyan apróságok ugyan, amik kevésbé tetszettek, de összességében jó élmény volt a film, az eleje abszolút viccesre sikeredett, a vége megható volt, és nem gondoltam volna, de ami azt illeti, szívesen megnéznék egy folytatást! Mondjuk, nem tudom, ez mennyire lenne kivitelezhető a dzsinn miatt, de ha nagyon akarják, valamit biztos ki tudnának találni rá. (Más kérdés, hogy valószínűleg az első élményéhez nem érne már fel egy folytatás.)