[su_box title=”Fülszöveg” style=”bubbles” box_color=”#5d1e5f”]
When assassins ambush her best friend, the crown prince, Rielle Dardenne risks everything to save him, exposing her ability to perform all seven kinds of elemental magic. The only people who should possess this extraordinary power are a pair of prophesied queens: a queen of light and salvation and a queen of blood and destruction. To prove she is the Sun Queen, Rielle must endure seven trials to test her magic. If she fails, she will be executed…unless the trials kill her first.
A thousand years later, the legend of Queen Rielle is a mere fairy tale to bounty hunter Eliana Ferracora. When the Undying Empire conquered her kingdom, she embraced violence to keep her family alive. Now, she believes herself untouchable–until her mother vanishes without a trace, along with countless other women in their city. To find her, Eliana joins a rebel captain on a dangerous mission and discovers that the evil at the heart of the empire is more terrible than she ever imagined.
As Rielle and Eliana fight in a cosmic war that spans millennia, their stories intersect, and the shocking connections between them ultimately determine the fate of their world–and of each other.
[su_accordion][su_spoiler title=”A magyar fülszövegért kattints ide!” open=”no” style=”default” icon=”plus” anchor=”” class=””]
Amikor orgyilkosok támadnak a legjobb barátjára, a koronahercegre, Rielle Dardenne mindent kockára tesz, hogy megmentse őt, és felfedi, hogy mind a hét elemet uralni tudja. Ilyen képességekkel csakis a két megjövendölt királynő bírhat: a fény és megváltás királynője és a vér és pusztítás királynője. Ahhoz, hogy bebizonyítsa ő a Napkirálynő, Rielle kénytelen hét próbát kiállni, és azokon bizonyítani az erejét. Ha elbukik, kivégzik… Már ha nem maguk a próbák végeznek vele.
Ezer évvel később Rielle királynő legendája puszta dajkamese a fejvadász Eliana Ferracora számára. Miután a Múlhatatlan Birodalom leigázta a királyságát, az erőszak a mindennapjai részévé vált. Egészen addig érinthetetlennek gondolja magát, amíg az anyjának jó néhány másik nő társaságában nyoma nem veszik. Hogy megtalálja, Eliana összefog a lázadók egy parancsnokával, és ketten együtt veszélyes küldetésre indulnak. Idővel rádöbben, hogy a birodalom szívében lakozó gonosz borzalmasabb, mint hitte.
Rielle és Eliana évezredeken átívelő, a világmindenséget fenyegető háborút vív, történetük összefonódik, és a kettejük közötti meglepő kapcsolat végül meghatározza a világ sorsát – és persze kettejükét is.
[/su_spoiler][/su_accordion][/su_box]
Izgatottan kezdtem bele a könyvbe, bevallom, a borító teljesen elvarázsolt. Azt már sejtettem, hogy fantasy, de az csak egy értékelés kapcsán derült ki számomra, hogy angyalos fantasy. Na, nem olyasmire kell gondolni, ahol a főszereplő leányzó beleszeret a szexi angyalba. Kicsit a manapság divatos tündérhullámhoz tudom hasonlítani, ahol a tündérek nem kedves, jólelkű lények, hanem hamisak, cselszövőek, és teljesen más értékrend szerint élnek, éreznek, gondolkodnak, mint az emberek.
A történet két szálon játszódik, és nem igazán van hatással a kettő egymásra, csak annyiban, hogy a múltbéli szál eseményeinek következtében alakul majd ki az a világ, az a helyzet, amiben a jelenbéli szál főhősnője él.
A múltbéli szálban Rielle Dardenne-t követjük, akinek életébe gyökeres változás áll, amikor kiderül sok-sok éve át féltve őrzött titka, miszerint képes az összes elemet uralni, ráadásul idézőfegyver nélkül, míg mások csak egyetlen elemmel bírnak, és ahhoz is kell valamilyen fegyver, anélkül nem tudják használni.
Ezután Rielle-nek próbákat kell kiállnia, hogy bizonyítsa, ő a megjövendölt Napkirálynő, a fény királynője, nem pedig a pusztítást jelentő Vérkirálynő. Ezek a próbák igazság szerint kevésbé voltak izgalmasak számomra. Önmagukban érdekesek voltak, persze, de valahogy mintha nem lett volna tétjük, Rielle egyszerűen túl erős volt, akármilyen nehézségeket gördített is elé az írónő, akármilyen borzasztó helyzetbe taszították is. Jobb szerettem, amikor inkább a barátaival, a Coriennel kapcsolatos dolgokról volt szó.
Audric igazi csupa szív jótétlélek, kicsit talán túl tökéletes is. Nagyszerű kontrasztot alkot Coriennel, akiről valahogy sosem tudja az ember, hányadán áll vele és mire számítson tőle. Éppen ezért Corien jóval izgalmasabb volt, mint Audric.
Ludivine szimpatikus volt, és igazság szerint tetszettek a vele kapcsolatos fordulatok, még ha kicsit „jajmár!” érzésem is volt a végső magyarázattól. Szeretem a karakán személyiségeket, és ő az. Valószínűleg azért, mert csak kívülről látjuk. Rielle is karakánnak tűnik kívülről, de mivel látjuk a belső vívódásait is, ezért nehéz eldönteni, hányadán áll az ember vele. Nagyon ambivalens személy, és nem a jó értelemben. Én szeretem, amikor egy író az érzelmeimmel játszik vagy különböző oldalról mutatja meg a karaktert, és így a feketéből vagy fehérből egy szürke, nagyon emberi szereplő születik, de itt nem ez történt, itt Rielle inkább… Önteltnek tűnik. Tenyérbemászónak. Olyannak, akinél azt várom, hogy essen csak szépen pofára.
A világ felépítése viszont kifejezetten érdekesre sikerült. Nekem tetszettek a különböző elemmágiák, a szentek, a templomok… És ügyesen adagolta az írónő az információt, mindig csak egy kicsit osztott meg az olvasóval, de az pont elég volt ahhoz, hogy nagyjából képet kapjunk a világ felépítéséről és működéséről.
Eliana szála már jobban tetszett történetileg, ott tényleg mindig volt valami csavar, fordulatos és kalandos volt. Na de maga Eliana… Helló, Celaena Sardothien… izé, Aelin Galathynius, te vagy az álruhában? Baromira ugyanaz az érzésem volt, mintha az Üvegtrónt olvasnám, és az elején, amikor Eliana olyan kőszívűnek tűnt, még bizakodtam, de amikor elkezdte ugyanazokat a dolgokat csinálni, mint Celaena, akkor valahogy ráuntam a személyére, pedig a tökössége végig tetszett.
Simon már szimpatikusabb volt, maga a karakter tetszett. Remy igazából a token koloncnak tűnt, aki motiválja a főszereplőt. Aranyos kiskölyök, de nem szakadna meg a szívem, ha nem szerepelne a második részben. Navi pedig… Navi egy az egyben Nehemia! De azért kedveltem, ő is erős hősnő, csak nem olyan „fejjel a falnak” stílusban, mint Eliana és Rielle.
A többi szereplő is tetszett, igazából érdekes adalékok voltak, nem vitte őket túlzásba az írónő, de épp eleget megtudtunk róluk ahhoz, hogy megkedveljük (vagy épp megutáljuk) őket.
A jelenbéli világ is tetszett, bár érdekes volt behozni a lőfegyvereket és az elektromos áramot, azért ezeken egy kicsit felszaladt a szemöldököm, még ha meg is magyarázta az írónő. Talán jobb lett volna ezeket kihagyni.
Ami valójában megadja a történet érdekességét, az a két szálat összefonó kötelék, a kettő közötti átívelés. Csak sajnos pont ez volt az, amiről olyan nagyon keveset tudtunk meg. Túlságosan apránként adagolta az írónő az angyalos szálat, és végül az egész történet egy hatalmas felvezetésnek érződött. Mert bár 500 oldalas a könyv, valójában két rövidebb történetet olvashatunk, ami bizonyos pontokon összekapcsolódik a háttérben, de nem az adott történet cselekményszintjén. Persze, nem is lehetett volna ezt másképp tagolni, mégsem adhattak ki elsőre egy 1000 oldalas könyvet, de valahogy mégis azt érzem, hogy ez így kevés volt információban, és Rielle esetében érdekes történésekben is. Elianánál ezt nem mondhatom, mert ott tényleg annyira fordulatos volt a cselekmény, hogy elegendőnek érződött, csak túl sablonosra, túl Celaenásra sikeredett.
A romantika pedig… Valahogy sikerült mindkét szálon háromszöget csinálni, még akkor is, ha egyébként az egyiken nem akarta, és gyorsan elpaterolta az egyik érdekeltet, de megmondom őszintén, az a románc szívet dobogtatóbb volt, mint később bármi. Bocs, Claire, de ezt valahogy nem sikerült eltalálnod, pedig én abszolút vevő vagyok a romantikus részekre, sőt…!
Összességében tehát egy erős közepesnek érzem a regényt. Potenciál van benne, csak bizonyos dolgok miatt nem úgy sikerült tálalni, ahogy kellett volna. A háttérvilág tetszik, a történet maga is tetszik, a mellékszereplők is jók, csak a főszereplők sablonosak és/vagy távoliak számomra, valamint a romantika nem működött, pedig kellett volna…
[su_box title=”Értékelés” style=”bubbles” box_color=”#5d1e5f”]
Borító: 10/10
Sztori: 8/10
Kedvenc karakter: Harkan
Amit leginkább élveztem: A felvázolt világot és az angyalos szálat.[/su_box]
Fejléckép innen, a karakterkártyák pedig innen.