[su_box title=”Fülszöveg” style=”bubbles” box_color=”#5d1e5f”]
The Nightwalkers are terrorizing Gotham City, and Bruce Wayne is next on their list.
One by one, the city’s elites are being executed as their mansions’ security systems turn against them, trapping them like prey. Meanwhile, Bruce is turning eighteen and about to inherit his family’s fortune, not to mention the keys to Wayne Enterprises and all the tech gadgetry his heart could ever desire. But after a run-in with the police, he’s forced to do community service at Arkham Asylum, the infamous prison that holds the city’s most brutal criminals.
Madeleine Wallace is a brilliant killer . . . and Bruce’s only hope.
In Arkham, Bruce meets Madeleine, a brilliant girl with ties to the Nightwalkers. What is she hiding? And why will she speak only to Bruce? Madeleine is the mystery Bruce must unravel. But is he getting her to divulge her secrets, or is he feeding her the information she needs to bring Gotham City to its knees? Bruce will walk the dark line between trust and betrayal as the Nightwalkers circle closer.
[su_accordion][su_spoiler title=”A magyar fülszövegért kattints ide!” open=”no” style=”default” icon=”plus” anchor=”” class=””]
Az Éjszaka Rémei rettegésben tartják Gotham Cityt, és Bruce Wayne a következő célpontjuk.
Egyesével kivégzik a város elitjének tagjait, villáik biztonsági rendszerét ellenük fordítják, fogságba ejtik őket. Mindeközben Bruce betölti a tizennyolcadik életévét, megörökli a családi vagyont és a Wayne Vállalatot, ami által hozzáfér minden egyes kütyühöz, amiről valaha is álmodott. Csakhogy összetűzésbe keveredik a rendőrséggel, és a büntetésül kirótt közmunkát kénytelen a hírhedt Arkham Elmegyógyintézetben végezni, ahol a város legkegyetlenebb gyilkosai ülnek rács mögött.
Madeleine Wallace páratlan gyilkos… és Bruce egyetlen reménye.
Bruce Arkhamben megismerkedik Madeleine-nel, a zseniális lánnyal, akit rejtélyes szálak fűznek az Éjszaka Rémeihez. Mit titkolhat? És miért egyedül Bruce-szal hajlandó szóba állni? Madeleine megoldandó rejtélyt jelent Bruce számára. De sikerül-e kifürkészni a titkait, vagy épp olyan információval látja el, amelynek segítségével a lány térdre kényszerítheti a várost? Az Éjszaka Rémei egyre közelednek, Bruce pedig sötét penge élén táncol.
[/su_spoiler][/su_accordion][/su_box]
Ez a könyv váratlanul jött, nem volt rajta a listámon, de úgy hozta az élet, hogy mégis el kellett olvasnom. :) Régóta kíváncsi vagyok Marie Lu regényeire, a Legenda sorozatot az egyik alexandrás raktárvásáron be is szereztem, már csak el kell jutnom odáig, hogy el is olvassam. Nagyon bízom benne, hogy tetszeni fog, mert sajnos a Batman: Nightwalker nem volt a legjobb bemutatkozás.
Örültem neki, hogy rövid a könyv (mostanában könnyebben kezdek neki azoknak a könyveknek, amik csak 300 oldalasok, mint azoknak, amik ezerre rúgnak, de ez csak azért van, mert ritkán van erőm munka után olvasni, és jó érzés néha be is fejezni valamit :) ), de az az igazság, hogy ez pont az volt, amit lehetett volna még… fokozni. Ebben a formájában még ez a nem egészen 300 oldal is sok volt, sajnos.
A főszereplő, Bruce szimpatikus. Bár ostobaságot ostobaságra halmoz, egy mindig megfontolt karakter ritkán izgalmas főhős. Ami az életben kívánatos, abból sokszor nem lesz jó történet. :) Ráadásul az emberek sem mindig hallgatnak a józan észre, sokszor fejjel mennek a falnak.
A barátaival, Dianne-nel és Harvey-val való kapcsolata érdekes volt, de sajnos itt is bejött az, ami a történet egészét jellemezte: nem ismertük meg őket kellőképpen és nem is igazán tudtuk elmélyülni a barátságukban. Statiszták voltak csupán Bruce életében. Egy kicsit emlékeztettek a Harry-Ron-Hermione hármasra, de szerencsére az ő sorsuk másképp alakult.
Az egyetlen, akivel többet találkoztunk, az Madeleine volt, a lány a börtönben, ő viszont túl tökéletesen misztikusra sikerült, és nekem ez már egy kicsit sok volt. A lány, aki kitalálja mások minden gondolatát, úgy olvas bennük, mint egy nyitott könyvben, elképesztően szép, ügyes, tehetséges… Kicsit sok volt már. Egyébként érdekesek voltak a közös jelenetek, és a romantikát sem tolta túl az írónő, de valahogy nem éreztem azt az izgalmat, amit a YA románcoknál szoktam.
Sok jelenetnél volt az az érzésem, hogy csak azért kerültek be, hogy aztán később jól elő lehessen húzni őket (pl. akkor, amikor Bruce ellátogatott a Wayne Vállalat laborjába), valamint rengeteg apróbb logikátlanságot találtam, mintha nem lett volna elég idő alaposan átolvasni és kijavítani ezt a könyvet.
Ami tetszett, az Bruce helyzetéből fakadó magányának a bemutatása volt. Tetszettek például a régi legjobb barátjával, Richarddal közös jelenetek, ahogyan az ő kapcsolatuk alakult, formálódott. Az, hogy Bruce idegenül és egyedül érezte magát olyan helyzetekben, ahol azt várnád, hogy boldog lesz.
Összességében többet vártam Marie Lútól, de a könyv olvasmányos volt, gyorsan haladtunk az eseményekkel és bár van egy sötét alaphangulata a történetnek a megjelenő témák (meg a folyamatos nyári esőzések és viharok) miatt, inkább mondanám könnyednek a regényt, mint nyomasztónak.
Fejléckép innen.
