[su_box title=”Fülszöveg” style=”bubbles” box_color=”#5d1e5f”]
A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát.
Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő?
Képes lesz elfogadni önmagát?
Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.
Újjáépíthetjük a nulláról az életünket?
Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük?
A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?
Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll…
[/su_box]
Régóta kíváncsi voltam erre a könyvre, mert érintett lévén érdekelnek a testképpel kapcsolatos témák, és a kiadó jóvoltából most lehetőségem is nyílt elolvasni a regényt.
Rögtön az elején megértettem, miért olyan népszerűek Rácz-Stefán Tibor könyvei, a közvetlen hang miatt olvastatja magát a szöveg, és az ember hirtelen azt veszi észre, hogy már ötven oldalon túl is van.
Narráció kapcsán érdekes még, hogy két különböző szemszögből íródott a könyv, Márk és Olivér gondolatait is látjuk, és szerintem jól sikerült hozni azt, hogy a két szereplőnek két különböző hangja legyen. (Ez egyébként nem könnyű írói feladat. :) )
A történet is gyorsan beindult, és érdekes volt, hogy több fontos téma is megjelent a regényben a különböző szálak mentén. Nemcsak Márk és Olivér megismerkedéséről szól a könyv, egészen nagy hangsúlyt kap Márk és a legjobb barátnője és egyben lakótársa, Dorina kapcsolata, illetve egy nagyon komoly dilemma Dorina életében.
Jó, hogy Dorina témáját illetően főleg Márk és Dorina kapcsolatára fókuszálunk, nyilván teljesen más kívülről és férfiként megélni ezt, és érdekes volt látni, hogyan alakul kettejük barátsága. Dorinával nem igazán szimpatizáltam a viselkedése miatt, ugyanakkor nagyon emberi volt, tényleg el tudtam képzelni, hogy valaki pontosan így viselkedik ebben a helyzetben.
Bár a két főszereplő közül Márk témája keltette fel az érdeklődésemet, mégis Olivér fejezeteit szerettem jobban. Talán a hangszín, a karakterfejlődés volt az ő esetében az izgalmasabb. Úgy éreztem, Márknál túl sok probléma felmerült — a túlsúly, a melegség, az önértékelési problémák, a Dorinával való barátsága, a családi háttere –, és így elaprózódott a fókusz. Talán jó lett volna kettő erőset választani, mint ahogy Olivérnél is volt, akinek az egyik problémája az volt, hogyan lépjen túl a csúf véget érő sportolói múltján és kezdjen el valóban élni, a másik pedig az, hogyan jön rá, hogy a külső nem minden. Nála is voltak egyéb dolgok, például az anyjával, az edzőjével, az őt eláruló baráttal való kapcsolata, de az kellemesen kiegészítette a múlt témáját, nem vonta el róla a figyelmet.
Olivér tehát izgalmasabb volt számomra, talán pont azért mert nála jól megvolt a fókusz. A Márkba való beleszeretést egy kicsit hirtelennek éreztem, de el tudtam fogadni, és tényleg nagyon szépen végigjárta a személyes fejlődési útját a múltja kapcsán.
Márknál sok volt a probléma, és nem maradt mindenre megfelelő idő. Talán érdemesebb lett volna a Dorina ügy helyett mondjuk a családi szállal foglalkozni, ami nagyon kurtán-furcsán lett lerendezve, és szerintem az egyik problémás pontja a regénynek, mégpedig azért, mert nem oldódik meg. Nem látjuk azt, hogy Márk a sarkára áll, megvédi magát, hanem Olivér szemén keresztül látjuk az eseményeket, vele történnek meg, holott ez nem az ő karakterfejlődésében lenne fontos, hanem Márkéban.
A másik gondom a szerelmi szállal volt — dramaturgiai szempontból. Ugye a fő izgalom a történetben az, összejön-e Márk és Olivér. Ennek a csúcspontja nem a regény vége felé történik meg, hanem jóval előbb, és aztán egy mondvacsinált oknál fogva szétszakad a pár. Pusztán azért, mert nem kommunikálnak elég nyíltan és őszintén. Egyrészt az olvasó megkapta, amit akart, már nem volt kérdéses, összejönnek-e, másrészt nem éreztem elég erősnek az okot, amiért szétszakadt a pár. Az működhetett volna, hogy Márk abszolút érthető félelme problémákat szül, amiket meg kell beszélni, sőt, kifejezetten érdekes lett volna, hiszen ez egy teljesen reális félelem ebben a szituációban, de ez így nagyon tini volt, a szereplők pedig már nem.
Összességében azt gondolom, hogy Olivér szála teljesen rendben volt, Márkét érdemesebb lett volna jobban fókuszálni, de ennek ellenére, aki szereti a komolyabb témákról szóló, mégis könnyen olvasható regényeket, annak érdemes tennie egy próbát a Túl széppel, mert tényleg fontos kérdéseket boncolgat a könyv, amikről igenis beszélni kell.
Kép innen.