Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Marissa Meyer a Cinder óta a kedvenc íróm, olvastam az összes könyvét, így nem volt kérdéses, hogy megrendeljem-e az Instant Karmát.
Azt már a fülszöveg alapján is sejtettem, hogy ez most nem olyan lesz, mint az eddigiek, és ez olvasás közben be is igazolódott. A főszereplő, Prudence valóban szert tesz egy különleges képességre, amivel azonnal meg tudja büntetni/jutalmazni azokat az embereket, akik a szeme láttára rosszat vagy jót cselekednek, de ez inkább csak fűszer az alapvetően realista Young Adult történethez.
Sokaktól olvastam, hogy nem kedvelték a főszereplő Prudence-t, és tulajdonképpen valahol értem is, hogy miért, de én azonnal együttéreztem vele — minden bizonnyal azért, mert én magam is rengetegszer átéltem azokat a dolgokat, amik bosszantják őt, bár az igaz, hogy ennyire azért sosem voltam buzgómócsing, mint ő. Mindenesetre én is szeretem rendesen megcsinálni a feladataimat, ezzel már az iskolában is így voltam, és most, hogy már pár éve elhagytam az iskolapadot, szintén igyekszem alaposan elvégezni a munkámat.
Prudence tehát egy kicsit irritáló lehet, de Marissa Meyer szokásához híven ügyesen mutatja be őt, és persze, ahogyan annak lennie is kell, a történet pár hete alatt Pru is rengeteg dologra ráébred. Az egyik ilyen dolog az, hogy bizony Quint nem is olyan, mint amilyennek hitte. Nagyon szerettem őt, aranyos és vicces love interest volt, és nagyon szépen alakult a kettejük kapcsolata is.
A mellékszereplők most, Meyertől eltérően nem voltak annyira izgalmasak, talán kevésbé emelkedtek ki a háttérből, még Jude, Prudence fiú ikertestvére sem annyira hagyott mély nyomot bennem, a többi tesó meg aztán főleg nem. De igazság szerint csak statiszták voltak Prudence és Quint történetében. Én ezt egyébként nem bánom, de a Holdbéli krónikák színessége után különös volt egy kicsit.
Kreatív ötletekből egyébként nem volt hiány, nagyon tetszett az az apróság, hogy honnan kapta Prudence a testvéreivel a nevét, mivel foglalkoznak a szülők, milyen hobbija van a legjobb barátnőnek, stb., de ezek mind a háttérbe simultak, nem képezték annyira szerves részét a történetnek. Ami viszont igencsak fontos volt, az az állatmentés része volt, és bevallom, nekem ez nagyon tetszett. Látszott, hogy Meyer utánajárt, konzultált a témában, és jó, hogy felhívta egy ilyen fontos témára a figyelmet, ráadásul nem szájbarágósan.
Nagyon szerettem a történet tanulságát is, miszerint ne ítélj azonnal, mert sokszor olyan dolgok húzódnak a háttérben, amikről fogalmad sincs.
Volt néhány szál, amit annyira nem varrt el az írónő, de ez tulajdonképpen egy realista YA-nál nem olyan meglepő. Végül is nem kell, hogy minden mellékszereplő megkapja, amit akar, hogy mindenki összejöjjön valakivel, stb.
Amit viszont hiányoltam, az az, hogy Prudence legalább beszámoljon Quintnek arról, hogy miért volt nála az a sok pénz, ami miatt a sok bonyodalom történt. Ott igazán nem volt megbeszélés, csak egymás nyakába ugrottak, ami cuki volt, meg minden, de talán elfért volna, ha ez a két, egyébként kifejezetten felelősségteljes fiatal, rendesen megbeszéli a dolgot, nem csak legyintenek egy ilyen durva esetre.
De megmondom őszintén, ezek az apróságok eltörpülnek amellett, hogy mennyire olvastatta magát a könyv, milyen bájos volt a történet, és mennyire imádnivaló az ellenségekből szerelmesekké váló pár románca.
Mindenkinek jó szívvel ajánlom, nálam 5/5 ez a történet, és jó hír, hogy már magyarul is elérhető a Könyvmolyképző kiadó gondozásában.
Fejléckép forrása: Fiercereads.