Az Illumicrate augusztusi dobozában volt ez a könyv, nagyon szerettem volna még időben feliratkozóvá válni, hogy megkapjam, mert fülszöveg alapján kifejezetten érdekelt ez a történet. A könyves meglepetésdobozra sikerült feliratkozni, és azon kevesek egyike volt ez a regény, amit tényleg el is olvastam nem sokkal azután, hogy megérkezett hozzám. Sajnos csalódnom kellett.
Főleg azért sajnálom ezt a könyvet, mert akár jó is lehetett volna, de egyrészt sokszor nagyon darabosnak éreztem szövegszinten, szerintem jó lett volna dolgozni még rajta, másrészt valahogy az íve sem volt az igazi, mintha csak történtek volna egymás után a dolgok, de nem igazán emelkedtek a tétek, nem igazán egymásból következtek az események. És voltak olyan részek is, amiknél az volt a sejtésem, hogy átszerkesztették a szöveget, csak nem voltak elég alaposak. (Ez kb. 3-4 helyen volt, szóval nem vészes, de azért na…)
Tess mártírtípus, azt nem szeretem, de azért nem volt antipatikus, Eliotot szerettem, és mindkettejüknek érdekes volt a háttértörténete, ügyesen adagolta a szerző az információkat, ez a része jól működött. Viszont magában a történetben csak mellékszál volt minden, belengette a konfliktusokat, amikből aztán úgy nagyon nem lett semmi. Eliotnál külön érdekes volt az apjával való kapcsolata, és
Kattints a spoilerért!
egy kicsit sajnáltam, hogy ez igazából nem oldódott meg, az utolsó jelenet, ahol az apját látjuk, az, hogy megüti a fiát. Vártam, hogy legalább tényleg kiderül róla, hogy ő sem teljesen gonosz, hogy árnyalja az írónő a képet, de ez nem történt meg. Az pozitív csalódás volt számomra, hogy az apja új barátnője, talán Lucille ilyen kedves volt, és kiállt Eliotért, ez valahogy megmelengette a szívemet.
Tessnél nem túlzottan érdekelt a kapcsolata az apjával, a húgával tök jól indultak a dolgok, de mintha ott sem igazán történt volna végül semmi.
A romantika tök jól működhetett volna, de felesleges huzavona ment benne abszolút nem értettem, hogy Tess miért vonakodik annyit. Először kicsit úgy tűnt, hogy egyfajta enemies to lovers sztori lesz ez, de igazából nem az volt. Ez mondjuk önmagában nem volt baj, csak az, hogy feleslegesen húzta-vonta az egészet, meg hogy komolyan, egy másik szereplővel több kémia és szexuális feszültség volt, mint Eliottal, aki egyébként túl hamar és indokolatlanul beleszeretett Tessbe.
A horror része néhol szövegszinten jól működött, de a megoldások olykor nagyon gyerekesek voltak. A démonnál tök jók voltak a saját nézőpontfejezetek, de kevéssé volt egyértelmű, hogy tulajdonképpen mi történt a múltban. Nagyjából megvan a sztori, de talán lehetett volna ennél egy kicsit egyértelműbben is mesélni.
Összességében csalódtam, sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a történetből, a könyvtár meg a könyvek a démonnal tök jó alapötlet, a karakterek háttere is jó, úgy minden stimmelt ötletszinten, csak a megvalósítás nem volt elég jó. Fájó szívvel, de csak 3,5 pontot tudok adni neki az 5-ből.