Aux Eliza neve sokaknak ismerős lehet, több novellája is megjelent különböző platformokon, és 2021-ben a Regényes Természet pályázat egyik díjazottja lett, mégpedig nem mással, mint az Ózonőrökkel, amit nemrég elolvastam, és most mesélek is róla! :)
Nagyon fontos leszögezni, hogy bár valamilyen, számomra érthetetlen okból kifolyólag a kötet Vörös pöttyös lett, ez valójában nem young adult regény, még alulról sem igazán karcolja a korcsoportot, tehát ha valaki kézbe veszi, mindenképpen általános iskolásoknak szóló írásra, egész pontosan middle grade-re számítson.
A környezetvédelem mellett a kirekesztés és a testvéri szeret témája leghangsúlyosabb a történetben, amelyben különleges évszakmágiával bíró ötösikrek történetét követhetjük végig két szemszögből.
Az egyik nézőpontkarakterünk Líviusz, aki a tél ózonőre, a másik pedig Melánia, aki… nos, aki nem rendelkezik semmiféle természetmágiával. Úgy tűnik, ő kimaradt, amikor az ózonőr apuka gyermekeként a testvéreivel együtt a világra jött.
Nekem a 90-es évek gyermekeként azonnal A bolygó kapitánya jutott eszembe, ami az egyik kedvenc mesém volt, de ez csak kellemes asszociációnak bizonyult, mert ez a világ és ötösfogat más, mint amit a mesében megismertünk.
A kötet rögtön egy aggasztó fordulattal nyit, az egyik ikernek, Rufinának nem sikerül őszbe borítania a világot, pedig igencsak ideje lenne már. A testvéreknek egyre többször meggyűlik a baja azzal, hogy elhozzák a saját évszakukat, és amikor Rufina kudarcot vall, a világ minden tájáról összegyűlnek az ózonőrök, hogy megpróbálják kideríteni, mi lehet a probléma forrása.
Az ózonőrök természetesen nem kérnek a varázserő nélküli Melánia segítségéből, akiről kiderül, mennyire kirekesztetten éli az életét: nem elég, hogy az iskolában bántják, még a testvérei is elutasítóan viselkednek vele.
Melániával könnyebben tudtam azonosulni, a téma is jó volt, és egészen jól körbejártuk, át is érezzük az ő problémáit. Számomra Líviusz inkább a történet másik felét szolgáltatta, azt, amit Melánia nem láthatott, az ő szemén keresztül nyerhettünk bepillantást az ózonőrök világába, és egy kicsit azt is megismerhettük, milyen az, ha valaki teherként és hatalmas felelősségként éli meg a kiválasztottságot.
Rengeteg izgalmas, kibontásra érdemes téma jelenik meg az Ózonőrökben, érdekesnek találtam például azt, melyik testvér milyen lelki problémákkal küzd, és hogy a kommunikáció hiánya miatt mennyire félreértik egymást. Jó lett volna még alaposabban megismerni a négy ózonőrt, de a rövidke, csupán 136 oldalas terjedelem erre nem adott lehetőséget, a fókusz a fenyegető természeti katasztrófán volt, és egy olyan titkon, ami, bevallom, meglepett, mert teljesen más magyarázatra és tanulságra számítottam.
A könyv közepén, ahol a gyerekek nyomoznak, volt egy rész, ahol egy kicsit szétesett számomra a történet, de aztán jött az a bizonyos titok és a fordulat, ami mindent megváltoztatott, onnantól pedig már robogtunk a végkifejlet felé, és vitt magával a lendület.
Összességében tehát egy olyan, remek témákkal operáló írói debütálásról beszélünk, ami megmarad a saját korcsoportjának a keretein belül, éppen ezért mindenképpen általános iskolásoknak, főleg felsősöknek ajánlom, és lássuk be, ha egy kicsit elgondolkodtatja az olvasót a környezetvédelemmel kapcsolatban, akkor már megérte kézbe venni.