A Continuum második évada nem kezdett annyira jól, mint vártam. Túlságosan sok szálra bomlott a történet, kiveszett belőle az a fordulatosság, amitől odáig meg vissza voltam az első évadban. Néztem, néztem, de nem váltott ki belőlem különösebb érzelmeket, nem tátottam a számat a fordulatoknál. Azonban valamikor nemrégen ez megváltozott.
A fordulópont talán az ötödik rész volt, amit zseniálisnak tartottam. Kiera kisfiának a születésnapja volt, ami láthatóan eléggé megviselte CPS ügynökünket. Mind pszichológiai vetületét nézve, mint pedig megvalósítását tekintve nagyon érdekes rész volt. Amikor Kiera majdnem fizikailag bántalmazta az őt kikérdező ügynököt, a programja egyszerűen lezárt és addig nem volt hajlandó engedélyezni Kiera számára az ügynökbe épített fejlett technológia használatát, ameddig Kiera lelki állapota helyre nem áll. Hologramként megjelent egy pszichológus és vele kellett beszélgetnie Kierának. Nagyon-nagyon jó rész volt, tényleg, nem győzőm hangsúlyozni.
Innentől mintha jobb részeket kaptunk volna. Kevesebbet foglalkoztak a kettészakadt Liber8-tel és inkább Kierára és Alecre fókuszáltak, ami szerintem jót tett a történetnek. Kiera végre beavathatott még valakit a titkába, ami feldobta egy kicsit a hangulatot és új távlatokat is nyitott, arról nem is beszélve, hogy maga a rész is érdekes volt (a hatodik, egészen konkrétan). A hetedik rész Julian tárgyalásával foglalkozott, a nyolcadik pedig ismét hozta azt a hangulatot, amiért megszerettem az első évadban a Continuumot.
Összességében tehát nem kell csalódottan néznem az epizódokat, abszolút sikerült visszajutni arra a szintre, amit az első évad alatt megszoktam. Kár, hogy az első négy rész nem volt annyira nyerő. Persze előfordulhat, hogy másnak tetszett, mert viszonylag akciódús epizódokról beszélhetünk, viszont számomra kaotikus volt mind. Kicsit olyan, mintha mindent meg akartak volna mutatni, mintha mindenbe belekaptak volna, de ezzel pont azt érték el, hogy zűrzavaros lett a sorozat, nem pedig azt a sokszínűséget domborították ki, ami egyébként abszolút jellemzője a Continuumnak.
Van olyan aspektusa is a sorozatnak, egyébként, ami végig szinten maradt: a zenék, a helyszínek, a bejátszások a városról… Még mindig szuper a megvalósítás, le a kalappal!