Szóval ez az a sorozat, amit kikiáltottak a Gilmore Girls (Szívek szállodája) utódjának, mert ugyanazok csinálták, sok benne állítólag a szereplő a másik sorozatból, vagy tudom is én. Mivel a Gilmore Girlst sem néztem végig (de tervezem!), csak a tévében néztem egy ideig, ezért úgy voltam vele, hogy elnapolom a Bunheadst. Pedig ott várt rám már régóta…
Az utóbbi pár hónap valahogy a nagy rátalálások időszaka nekem, azt hiszem. Merthogy a Bunheadsszel igencsak beletrafáltak: szerettem az első résztől kezdve egészen a 18. végéig. Merthogy egyetlen dolgot eszébe kell vésni a kedves olvasónak: sajnos az ABC Family úgy döntött, hogy nem adja meg a lehetőséget ennek a szuper sorozatnak, és így nem lesz második évad. Ennyi tehát. 18 rész. És, ami azt illeti, nem igazán van lezárva, nincs minden szál elvarrva. Talán arra számítottak, hogy folytathatják majd. Vagy ki tudja… Tulajdonképpen nem rossz ez így, mert egyszerűen zajlik az élet. Mintha csak egy kis szeletkéjét láttuk volna idáig, s most repül tovább az idő Paradise-ban, immáron nélkülünk. Csak hát nagyon fájdalmas az elválás…
Tehát a történetbe ott csöppenünk bele, hogy Michelle Simms – aki bár híres táncosnő akart lenni mindig is, most Vegasban táncol – elmegy egy meghallgatásra, de még mielőtt táncolni és énekelni kezdene, a producer ránéz és közli, hogy nem. Csak így, egyszerűen. Nem. És kész. És Michelle-nek ekkor elege lesz: elfogadja a táncosnőt már évek óta imádó Hubbell vacsoraajánlatát, és végül valahogy az este folyamán feleségül is megy hozzá. Aztán Hubbell hazaviszi újdonsült feleségét Paradise-ba, egy kisvárosba és természetesen áll a bál: Hubbell anyja, Fanny nem örül az újdonsült jövevénynek, Hubbell régebbi barátnője szintén utálattal nézi Michelle-t, és egyáltalán, minden rosszul alakul. Aztán amikor Fanny és Michelle végre úgy tűnik, hogy kezdenek végre közös nevezőre jutni, Hubbell balesetet szenved és kiderül, hogy Michelle-re hagyta minden vagyonát.
Így hát Michelle ott marad és besegít Fannynek, aki egy táncstúdiót vezet. Egészen pontosan balettet oktat, és a balerinák közül négy karaktert mélyebben is megismerhetünk. Boo, azaz Bettina, aki odáig van a balettért és mindenáron híres táncos szeretne lenni, ám nem tökéletes az alakja; Sasha, akinek kitűnő alkata van a baletthez és igen tehetséges táncos, ám a családi élete elég zűrös; Ginny, akinek az anyja ingatlanügynök és ki van akadva azon, hogy Ginny apja újranősül; illetve Melanie, akinek igazából csak a sorozat vége felé kezdett jobban megmutatkozni a személyisége, de mindenesetre van egy keményebb oldala is, ami nagyon nem illik a baletthez. :) Személy szerint nekem Sasha és Boo voltak a kedvencem, de kedveltem Ginnyt és Melanie-t is, nem sokkal maradtak le. A végére kezdett mindenki igazán szerethető, jól kidolgozott karakterré válni.
Ami azt illeti, ez nem egy olyan sorozat, ahol a történések számítanak. Ez az a sorozat, amit elkezdesz nézni és egyszerűen nem tudod abbahagyni, mert annyira kedves, aranyos, imádni való. Feelgood, na. Néha abszurd, sokszor bohókás, sok benne a gyors, szellemes párbeszéd, ugyanakkor gyakran komoly és megindító is. Életekről szól, döntésekről, mindennapi és nem mindennapi problémákról.
Ha ez még nem fogott meg, akkor itt egy videó, ami mindenképpen hangulatba hozza az embert. Ha rád nincs ilyen hatással, akkor talán mégsem neked való a Bunheads. Részemről 8/10, de nem igazán fair pontszámot osztani, mert egyszerűen imádtam. A hibáitól és a néha felbukkanó esetlenségtől függetlenül. Ez a sorozat elérte, hogy legszívesebben most azonnal magamra ölteném a legszebb ruhámat és elmennék megnézni egy balett előadást.
És ráadásul még egy videó, ezen Sasha (azaz Julia Goldani Telles) táncol: