Tegnap Amerikában is leadták a Castle hatodik évadának első részét, amelyet a kanadai nézők már vasárnap este megtekinthettek. Én hétfő délelőtt néztem meg, lépést tartva a kanadaiakkal.
Az előző évad ugye azzal végződött, hogy Castle megkérte Beckett kezét, és én az előzetesek alapján igencsak arra hajlottam, hogy itt kenyértörésre kerül majd a sor valahogy, de persze biztos semmiben sem voltam, úgyhogy jól csinálták a készítők, illetve hatásosak voltak a Facebookon kirakott „Will she say yes?”-es képek is. Bár elsőre azt gondoltam, hogy én aztán tudom, hogy mi fog történni, végül be kellett látnom, hogy annyira azért mégsem voltam benne biztos, így hát bizony izgalmas volt az első néhány perc, amikor kiderült a nagy kérdésre a válasz. :)
Ami azt illeti, én egy kicsit kiábrándultam a Castle-ből az utóbbi években (már amennyire én ki tudok ábrándulni egy ennyire szeretett sorozatból), pedig az elején zseniálisnak tartottam. Kiveszett belőle számomra az a humor, az a lendület, amely az első néhány évadot jellemezte, és ez nem amiatt volt, hogy előtérbe került a romantikus szál, merthogy én azt kifejezetten szerettem.
A hatodik évad első részét kevésbé kíváncsiságból, mint inkább megszokottságból néztem meg, de olyan hatalmas élmény volt, mint már régen. Tele volt jó poénokkal, méghozzá azokkal a régi fajta vicces pillanatokkal, amiken hangosan nevet az ember, illetve egy elég érdekes új helyzet is adott volt, amellyel jól tudtak élni az írók. Ami meglepő volt, az az, hogy rögtön egy „to be continued…” részt kaptunk, ami nem tudom, hogy mennyire szokásos a sorozatoknál. A Castle-nél emlékeim szerint nem igazán volt ilyen. Vagy rosszul mondom?
Nem spoilereznék, de olyan jó érzés volt visszatérni Castle és Beckett világába, hogy szó szerint felhördültem az epizód végén, hogy mi az, hogy most csak így abbahagyják és nem tudom megnézni a következő részt?! Remélem, hogy tartja ezt a színvonalat továbbra is, és ez nálam tényleg csak annyi lenne, hogy legyenek meg azok a jó poénok, használják ki azt, hogy Castle író, hogy kivételesen okos, ám meglehetősen gyerekes tud sokszor lenni, és hogy Beckett végtelenül realista legtöbbször.
Meglepő módon Alexis volt a legkevésbé szimpatikus most, pedig egyébként nagyon kedvelem őt. Az utóbbi időben azonban elmentek egy olyan vonalra, ami már nem annyira jön be. Nekem ő a tipikus jó kislányként tetszett, de ez a barát, akit most hazahozott… Jóságos ég…
A Lisa Edelstein által alakított karakter pedig kifejezetten tetszett, remélem, sokáig marad még a sorozatban. :)
Ha egy mondatban kellene reagálnom az évadnyitóra, akkor csak ennyit kérdeznék: Mikor láthatom már a következő részt?!