Az első könyv is tetszett, nem mondom, hogy nem, de azért voltak negatívumok is – a legnagyobb az, hogy nem éreztem azt, hogy ez igazán nekem szólna. Na, ez az érzés a The Scorch Trialsben teljesen eltűnt. Végig izgalmas volt, és sokkal előbb ki is olvastam volna, csak pár napig nem tudtam a kezembe venni, pedig már csak 10% hiányzott a végéhez. Következzenek hát a részletek.
Ott hagytuk el Thomast és barátait, hogy kijutottak az útvesztőből, és egyfajta biztos ponthoz értek, már amennyire ez lehetséges egy ilyen világban. Kaptak enni, ruhát, pihenhettek. Minden szuper volt. Egészen addig, amíg Theresa el nem tűnik, hogy a helyére egy Aris nevű fiú kerüljön, és addig, amíg nem találkoznak szembe a kötélről lóbálózó megmentőikkel az ebédlőben.
Ekkor kiderül, hogy most érkezik el megpróbáltatásaik második szakasza: az első feladat az útvesztőből való kijutás volt, a második pedig az lesz, hogy átkeljenek egy pusztán, a the Scorch-on, amelynek másik oldalán ott várja őket a gyógyír – merthogy megfertőzték őket a népességet tizedelő Flare-rel.
Úgyhogy Thomas és barátai nekivágnak, hogy átkeljenek a sivatagon, egy őrültekkel teli városon, és újabb és újabb veszélyekkel szembenézve átküzdjék magukat a síkságon.
Mint azt már a bevezetőben is említettem, sokkal izgalmasabb, érdekfeszítőbb volt a történet. Nem éreztem annyira gyerekesnek, lassúcskának, mint az elsőt. Ebben már voltak igazán félelmetes részek is. Például az, amikor Mr. Nose elől menekülnek, aztán elbújnak. Na, hát, attól aztán tényleg berezelhet az ember, főleg, ha olyan „képszerűen”, mindent azonnal filmvászonra képzelve olvas, mint én.
Természetesen, mivel egyre közelebb és közelebb járunk a megoldásokhoz, az író pedig fejezetről fejezetre csepegteti a tudást számunkra, így folyton tovább akar olvasni az ember, és nehéz letenni a könyvet. Egyébként is történnek érdekfeszítő dolgok, de engem főleg a történések hátterében húzódó nagy titok érdekel, amelyet azonban csak a harmadik részben fogunk megtudni. És annak sem a legelején, ezt a The Death Cure 20%-ánál járva személyes tapasztalatból mondhatom.
Most néhány szereplőt kicsit távolabb helyeztek, például Theresát, aki rettenetesen ellenszenvesen viselkedett végig, bár eléggé badass lett, ami azt illeti. Nekem bejött, csak ne lett volna olyan logikátlanul negatív.
Newttól és Minhótól is elszakadt egy időre főhősünk, merthogy kapott egy új útitársat: Brendát. Ő nekem az elején eléggé antipatikus volt, de végül sikerült valamennyire megkedvelnem. A harmadik részben is benne van, mostanra már egészen szimpatikus, bár még a motivációit nem ismerem. Szóval, ki tudja, mi fog kisülni a dologból. A másik új szereplő, Jorge-t viszont borzalmasan utáltam, bár lehet, hogy ez is volt az író szándéka.
Ami szerintem a cél volt, és amit nagyon jól sikerült is elérni, az az, hogy mind Thomas, mind pedig az olvasó megkérdőjelezi a Thomas körül tevékenykedő emberek motivációit és őszinteségét. Csupán Newt és Minho az, akiben nem kell kételkednünk, minden és mindenki másról pillanatokon belül kiderülhet, hogy teljesen más, mint akinek gondoltuk: aki eddig a legjobb barátunk volt, most az ellenségünkké válik, és persze fordítva.
Ami még szuper volt, az az, hogy volt néhány igazán vicces jelenet, beszólás a regény elején. :) A második felében már kevésbé, de az elején fel-felnevettem, pedig ez nem egy olyan történet, amelyen könnyesre neveti magát az ember, jobb esetben.
Összességében tehát azt gondolom, hogy sokkal jobban sikerült a második rész, mint az első. 9/10-et adok is rá, mert – bár a helyszín nem volt olyan szuper, mint a Maze, de hát hogyan is lehetett volna? – igazán izgalmas olvasmánynak bizonyult a The Maze Runner trilógia második része. Erről a regényről már inkább éreztem azt, hogy az én korosztályomnak is szól, mint az elsőről.
Hamarosan írok majd a harmadik, egyben utolsó részről is, azaz a The Death Cure-ról. Ezután már csak egy „prequel”, azaz egy előzményregény van a szériához, ez pedig a The Kill Order címet kapta, de ebben már nem lesz Thomas, ahogy olvastam. Ez arról fog szólni, hogy hogyan vált a bolygónk olyanná, mint amilyennek az író a trilógiában lefesti.
Borító: 8/10
Sztori: 9/10
Kedvenc karakter: Newt
Amit leginkább élveztem: Izgalmas sztori, nagyon jól volt megírva.