Anyja halála után senki sem maradt, akiben Mila bízhatna, kivéve egy fiút, akit azonban alig ismer. Hunter Lowe az egyetlen ember, akitől segítséget kérhet, és akinek ő igazán fontos.
A srácnak azonban fogalma sincs róla, hogy ki – vagy mi – is Mila valójában. A lány nem képes felfedni a titkát előtte, mert nem akarja elveszíteni az utolsó kapcsolatát is a hétköznapi léttel. Hunter mit sem sejtve csatlakozik hozzá, amikor Mila fel akarja kutatni Richard Gradyt, akiről úgy gondolja, tudhat valamit bonyolult múltjáról.
Az igazság felé vezető út veszélyesebb, mint eddig bármikor. Nem csak Holland tábornok, a Vita Obscura is Mila hollétét kutatja, így a lánynak újonnan felfedezett android képességeire kell hagyatkoznia, hogy megvédje magát és Huntert a fenyegető veszélytől. Ám azzal, hogy elfogadja lénye gépi mivoltát, saját emberi valóját kérdőjelezi meg – valamint Hunter igazi indítékait.
A fiúét, akibe reménytelenül szerelmes.
Hú, hát ez nehezen csúszott! Rég olvastam már az első részt, 2015 januárjában, viszont azt egy héten belül elolvastam, ezzel viszont egy hónapig szenvedtem. Ennek részben oka lehet az, hogy kevésbé vagyok mostanában vevő a tinis nyavalygásra, viszont egyéb gondok is akadtak.
A regény elején Mila egy tengerparti városkában van, és a fiú, akibe szerelmes (Hunter) egyetlen telefonhívásra ugrik és odamegy hozzá. Ez szerintem még Amerikában is kissé hiteltelen, de mondjuk, hogy a későbbiek fényében nem az. Viszont amit utána Mila fejezeteken keresztül művel… Elmondjam Hunternek, hogy android vagyok vagy ne mondjam el? Elmondjam, hogy üldöz a kormány és egy másik szervezet vagy ne mondjam el? Bűntudatom van, hogy belerángatom… De azért fenntartom még a látszatot, mert lehet nyújtani a sztorit, mint a rétestésztát. És közben SEMMI nem történik. Semmi.
Végül útra kelnek, de megmondom őszintén, az is kicsit unalmas. Elvileg sodró lendületű regényről van szó, valahogy mégsem tudott meghatni semmi, ami Milával történt. Hiteltelen volt az egész és egyáltalán nem féltem, hogy meg fog halni – úgy értem, bárki. Az anyja halála sem igazán érintett meg az előző részben.
Amikor Mila végre eljutott Jensenhez (így hívták, ugye? az a baj, hogy volt több neve is és mind olyan generic), onnantól kicsit felpörögtek az események, jöttek az érdekesebb fordulatok.
[SPOILER]
De ami a Vita Obscurában történt… Hogy lehet valaki ennyire ostoba? És miért gondolja az írónő, hogy attól, hogy valakinek nincsenek érzelmei, azonnal ostobaságokat fog cselekedni valaki más parancsára? Mit nyert ő személy szerint azzal, hogy lelőtt bárkit is? Az égvilágon semmit. A nő bábjaként viselkedett, de egy érzelmek nélküli ember ezt nem tenné, miért is tenné? Ami ott történt, az valójában nem vitte közelebb a céljához.
[SPOILER vége]
Ami még nagyon idegesített, főleg az elején, az a minden második sorban megemlített „gépiség”. Olyasmiket képzeljetek el, mint: „Géptüdőm mélyen magába szívta a levegőt, holott semmi szüksége nem volt rá, akkor sem fulladnék meg, ha egy órán át nem vennék levegőt.” És ezt egymás után folyamatosan…
Összességében talán az zavart a leginkább, hogy olyan ostobán volt felépítve, minden olyan klisésen levezetve (anyuka odament hozzá, hogy „ha igazán szereted a fiamat, elengeded”, erre ő egyetért, elengedi és csinál valami ostobaságot?), és az eleje egyetlen hosszúra nyúlt nyavalygás volt. Ha ez nincs, akár még jó is lehetett volna, mert magával az alapsztorival nincs gond. Most, hogy belegondolok, szívesen nézném sorozatban. :) Filmben nem, de sorozatban igen.
A fordítás néha döccent egyet, és bár félrefordításra most nem figyeltem fel, szívesen átszerkesztettem volna pár mondatot. Volt, hogy ez a vágy egyéni ízlésből adódott, meg olyan is, hogy nem. Összességében nem volt egyébként rossz, szerintem inkább az angol eredeti volt…hát, olyan klisésen megfogalmazva, ahogyan ez csak egy átlagos amerikai YA írótól várható.
Mindenesetre elolvasom majd a harmadik részt, múltkor az Alexandra akcióján olcsón beszereztem. :)
A borítók egyébként továbbra is fantasztikusan szépek, nagyszerű munkát végzett a tervező.
Borító: 10/10
Sztori: 6/10
Kedvenc karakter: nem volt
Amit leginkább élveztem: Amikor végre kiderült valami Mila múltjáról és jöttek a csavarok.