Olvastam régebben, hogy vannak olyanok, akik nehezményezik azt a kiadói szokást, mely szerint nemes egyszerűséggel úgy hagyják a borítót, a címet, ahogy van, és odaírják alá a magyar címet. Ez engem is elgondolkodtatott, és rájöttem, hogy én sem szeretem, amikor ez így van. De nem feltétlenül az a problémám vele, mint másoknak.

1) A borító

Az égvilágon semmi problémám nincs azzal, ha megmarad az eredeti borító, és arra kerül rá kisebb betűtípussal a magyar szöveg. Lehet, hogy ezzel kisebbségben vagyok, de engem ez nem zavar, amennyiben pontos fordítást lehet adni a regénynek. Példának okáért, szerintem ez egy jó borító:

Azt viszont nem értem, hogy amikor nem teljesen ugyanaz a cím, mert lefordíthatatlan, akkor miért kell ott hagyni az eredetit. Mintha ezzel csak rávilágítanának arra, hogy némely esetben mekkora szakadék tátong az angol és a magyar nyelv között. Ha sikerült egy jó címet adni magyarul a regénynek, akkor miért kell odaerőltetni az angolt? Akit érdekel az angol cím, az úgyis rá tud keresni. Erre példa a következő borító:

Félreértés ne essék, nagyon tetszik az Along for the Ride – Álom két keréken borítója és a magyar címmel is meg vagyok elégedve, de mivel két tök eltérő dologról van szó, szerintem simán le lehetett volna hagyni az angol verziót.

Azt természetesen megértem, hogy előfordul, amikor jogi okai vannak a borító meghagyásának (nyilván előfordulhat ilyesmi), de amikor lehetőség van rá, én inkább elkerülném ezt.

Ellenpéldaként mindarra, amit mondtam, itt egy olyan borító, amelyen hiába van szó szerint lefordítva a cím, mégsem mutat jól az angol felirat jelenléte:

Túlzsúfoltnak tűnik így, főleg, hogy már a sorozat neve is rajta van, nem úgy, mint az első rész esetében (ahol a cím megegyezik a sorozat címével, ugye). Hiába gyönyörű a borító ezt leszámítva, valahogy a szöveg miatt nem 100%-os.

További példaként itt van ez a borító.

Annyira nem vagyok odáig egyébként magáért a borítóért, de most képzeljük el, milyen lenne, ha rajta hagyták volna az eredeti címet is…

2) A cím

A második probléma ezzel a szokással az, hogy iszonyatosan hosszú címek születnek. És teljesen feleslegesen. Például a fent említett Sarah Dessen könyvnek ahelyett, hogy simán csak Álom két keréken lenne a címe, most az a hivatalos megnevezése, hogy Sarah Dessen: Along for the Ride – Álom két keréken. Még az egyszavas címeknél elmegy, de az ilyen hosszúaknál tényleg bosszantó. Ilyenkor szeretek a magyar címmel hivatkozni rá, de ettől még pl. a Molyon, a kiadók honlapján, a webáruházakban, stb. a hosszabb, összetettebb cím szerepel.

Én azt javaslom, hogy ha még a borítón rajta is hagyják az eredeti címet (ez engem tényleg nem zavar), legalább a könyv címében ne legyen meg ez a dualitás. A borítón jól mutathat bizonyos esetekben, de a címben abszolút semmi értelmét nem látom.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük