A book tagre ismét a molyon akadtam rá, még jó néhány hónappal ezelőtt, és most úgy döntöttem, hogy én is kitöltöm. (What can I say? I love these things…) Köszönet érte tehát a Könyves Kuckó bloggerének.
Gyűjteményem első és (egyelőre) utolsó darabja
A legrégebbit nem tudnám megmondani, valószínűleg egy gyerekkönyvről lehet szó. Illetve, valamelyest magaménak éreztem anyukám rengeteg könyvét, úgyhogy valahol mondhatnám, hogy azokat „kaptam” először. :) Az utolsóra sem feltétlenül könnyű válaszolni, mert épp nemrég rendeltem könyveket, de még nem értek ide. De mire ezt a posztot befejezem, az egyik valószínűleg meg fog érkezni, úgyhogy mondom mégis azt: John Greentől a Paper Towns. [És valóban megérkezett. ^^ ]
Hú, már jó régen belekezdtem ebbe a book tagbe, de most már nem írom át ezt a részt. Valójában azóta szereztem be újabb könyveket, a legutóbbi a Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál. :)
Legolcsóbban és legdrágábban vásárolt könyvem
Fú, ez is jó kérdés. A legolcsóbb szerintem Nemere István: A kozmosz lovagjai volt, ezt 100 forintért vettem valami zsibvásáron. A legdrágább esetében hagyom, hogy a tankönyvek a feledés jótékony homályában maradjanak, és… Nem vagyok ebben sem biztos. Sokáig a 2008-as Dexter in the Dark volt a legdrágább, ezt 30$-ért vettem, bár az igaz, hogy akkoriban eléggé lent volt a dollár. De még ha 150 Ft-os áron számolunk is, akkor is 4500 forintról beszélünk. Ennél talán csak a Fekete Tőr Testvériség könyvek voltak drágábbak (így utólag már nagyon gondolkodom, hogy miért vettem meg őket, főleg, hogy félúton abba is hagytam, és jó néhány még mindig olvasásra vár), de azokat biztos, hogy nem teljes áron vettem, hanem valamilyen akcióban.
Kedvenc női, illetve férfi főszereplőm
Nagyon ritkán választok kedvenceket. Most, hogy mégis muszáj, Katniss Everdeen (Az éhezők viadala) és Rose Hathaway (Vámpírakadémia) között vacillálok. Nem tudom, hogy csak azért mondanám-e Katnisst, mert ő a kedvenc könyvem főszereplője, lehet. Tulajdonképpen mindkét lányban azt szeretem, hogy őszinték, bátrak és erősek. Katniss esetében mondjuk zavaró, hogy nagyon összemosódik a könyvbéli karaktere a filmben látottal, pedig nem teljesen ugyanolyan a kettő. Egyébként, ha már film, szerintem Zoey Deutsch tök jó választás volt Rose szerepére. (Az egész filmmel egyetlen gondom volt: elcseszték a sztorit… Pedig minden adott volt egy jó filmhez: szuper színészek, nagyszerű forgatási helyszínek, stb.)
Bár ritkán olvasok férfi főszereplővel könyveket, most azért eszembe jutott egy-kettő, és azt hiszem, hogy Cole St. Clair a legérdekesebb karakter, akiről olvastam az utóbbi időben.
Talán azért is ennyire nehéz szereplőket választanom, mert nem tudom őket elválasztani a történettől, a könyv stílusától, magától az olvasási élménytől.
Egy könyv, amelyet gyorsan és egy olyan, amelyet nagyon lassan olvastam el
A DUFF-ot nagyon gyorsan elolvastam. Szó szerint egy délután alatt. :) Valamikor négy óra felé kezdtem el, és este már be is csuktam. Addig meg talán egyáltalán nem. :D Nagyon szerettem. Igen, igaz rá, hogy klisékből építkezik, de olvastatja magát a sztori, és nagyon-nagyon jól megírt szöveg. Amit viszont rövid terjedelme ellenére is rengeteg időbe telt elolvasnom, az Sterne-től a Sentimental Journey. (Azt hiszem, magyarul Érzelmes utazás címen jelent meg. Vagy Érzékeny utazás. Vagy mindkettő. Whatever.) Borzalmas volt, egy kicsit sem tetszett. De legalább végigolvastam. Egyébként ebbe a kategóriába tökéletesen passzolni fog a Pi élete is, ha egyszer a végére érek.
Szép borító/Csúnya borító
Borítótémában már rengeteget írtam, úgyhogy most megpróbálok egy olyan választani, ami nem Nyugalom tengere/Mila/Párválasztó/A testbérlők. Legyen akkor Neil Gaiman The Ocean at the End of the Lane című könyvének borítója. Mind az amerikai, mind az angol nagyon tetszik. Nekem az angol van meg (azt volt olcsóbb beszerezni), így azt mutatom itt. Ami viszont nagyon béna volt, az Janet Evanovich A szingli fejvadász c. könyvének borítója. Pedig maga a regény haláli. :)
Egy hazai könyv és egy külföldi
Hú. Az a helyzet, hogy még mindig nem nagyon olvasok hazai könyveket, ami nagyon szomorú. De tényleg rajta vagyok az ügyön, mert mindenképpen el akarom olvasni a Calderon második részét, illetve kíváncsi vagyok többek között Leiner Laura könyveire. Legyen akkor a magyar könyv az, amit épp nemrég olvastam: Nemere Istvántól a Műkincsrablók a kisbolygón. A nemzetközi pedig legyen nem angol nyelvű könyv, úgyhogy A tetovált lányt választom. :) A történet nagyon jó volt, bár a stílus miatt nekem nem lett a kedvencem. De ez tényleg teljesen szubjektív dolog, nincs vele semmi gond, csak nem az én asztalom ez.
Egy vékony könyv és egy vastag
Mindkettőre viszonylag könnyű válaszolnom. Az utóbbi hónapok vékony könyve határozottan Kami Garciától az Unbreakable – Törhetetlen, ami terjedelmét tekintve tényleg nem volt hosszú, és ráadásul még gyorsan is ment az olvasás, mert pörgött a történet. Hosszú pedig Libba Bray The Diviners – A látók (nekem ez igazából csak A parák [fordítós inside joke]), ami majdnem 700(!) oldal, egészen pontosan 662. Még nem volt szerencsénk közelebbről is megismerkedni, de ott figyel a polcon. Soon.
Fikció vs. valóság
Neil Gaiman Csillagporja a fikció a javából, csak pozitívan tudok róla nyilatkozni. A film is tetszett, és a könyvet is nagyon szeretem, bár megvannak a különbségek. Azt hiszem, senki sem vitatná, hogy egy varázslatos történetről van szó, fikció a javából. Non-fictiont viszont nem igazán szoktam olvasni, nem az én stílusom. Ennek ellenére tudok egy olyat írni, amit jelenleg épp olvasok (ezt úgy kell érteni, hogy ha éppen olyanom van, előveszem, és olvasok belőle), ez pedig nem más, mint az A Brief History of Time Stephen Hawkingtól. Nehezen lehetne olyan könyvet találni, ami ennél is inkább a valóságról szólna.
Egy (túlságosan is) romantikus könyv és egy akciódús
Az elsőn gondolkodnom sem kell: A párválasztó trilógia! Néha már-már úgy éreztem, hogy belefulladok a nyálba és a romantikába, de azért olykor ilyen is kell az ember lányának. Akciódús történet… Hmm… A The Maze Runner például ilyen volt. Szerettem, örülök, hogy megfilmesítették – annak pedig különösen, hogy jól is sikerült a film. A trilógiát már „kivégeztem”, úgyhogy várom a következő filmet. :)
Egy könyv, ami boldoggá tett és egy olyan, ami lehangolt
Hogy miért tett boldoggá a Nem vagyok sorozatgyilkos? Egész egyszerűen azért, mert ismét örömmel olvastam egy könyvet. Már sokszor panaszkodtam, hogy mostanában nehezen találok olyasmi, ami igazán lekötne: ennek sikerült. És ennyi elég is az örömre.
Az egyik leglehangolóbb könyv, amit valaha is olvastam, Cormac McCarthy Az út című regénye. Árad a kilátástalanság, a pusztulás és a fájdalom minden egyes lapjáról. Arról nem is beszélve, hogy külön szenvedés volt számomra a helyesírás. Nagyon-nagyon bántja a szemem, ha nincsenek vesszők, gyűlölöm, ha összemosódik a gondolat és a megszólalás. Nekem jól látható határvonalakra van szükségem. Mindennek ellenére persze zseniális könyvnek tartom, de akkor is elég nyomasztó olvasmány, nem véletlenül ez került ide.